Amikor csúszópénzről és kultúráról van szó, a miniszterelnöknek igaza van. De mégis…

A tegnapi sajtó írta: Romániában nincs korrupció. A csúszópénz csak „másfajta kulturális módja a köszönetnyilvánításnak”, mondta Viorica Dăncilă miniszterelnökeurópai parlamenti szocialista kollégáinak. Dăncilă asszonynak sokéves tapasztalata van velem szemben. Annak a generációnak a tagja, mely a kommunista „kultúrában” született, abban nőtt fel, és abban nevelkedett. Ez az a nemzedék, amely minden problémáját ismeretség, összeköttetések és protekció által oldotta meg. Az a nemzedék, amely nem tud különbséget tenni a „customary” (szokásos) és a „törvénytelen” között, akkor, amikor bizonyos szolgáltatások megfizetéséről vagy meghálálásáról van szó. Az a nemzedék, amely sokáig „figyelmességnek” tekintette a közhivatalnoknak adott csúszópénzt, és „ajándéknak” a tanárnak adott kenőpénzt; amely úgy gondolta, hogy „megtiszteli” az orvost, aki kenőpénzt vesz el tőle, hogy megműtse, rendőrt, akit megveszteget, hogy ne kapjon büntetést. Aki úgy vélte, hogy amikor egy csúszópénzt egy kedvező ítélet reményében, „megadta neki azt, ami megilleti őt”. Igen, a miniszterelnöknek igaza van: ezek mind hozzátartoztak az ő generációja„kultúrájához”.És még ma is benne vannak a következő generáció egyes tagjainak a génjeiben. De én már egy másik generációhoz tartozom, amely különbséget tud tenni törvényes és morális, tilos és szokásos között. Ami pedig a csúszópénz, kenőpénz fogalmát illeti, hadd magyarázzam el, mi a helyzet: • Amikor 10 lejt hagysz a szobalánynak az erre a célra szánt kis borítékban, mert alaposan kitakarította a szobádat, vagy adsz még 5 lejt a fodrásznődnek, mert tetszik, ahogy levágta a hajadat, ha adsz még 3 lejt a taxisofőrnek, mert udvarias volt, vagy a vendéglőben a pincérnek borravalóként a számla értékének 10%-át, mert figyelmes volt a vacsora felszolgálásánál, ez egy SZOKÁS, amivel nem szeged meg a törvényt. A borravaló elfogadott a mi kultúránkban és más népeknél is. Egy fajta jutalom olyan szolgáltatásokért, amelyekért amúgy is te fizetsz. Privát szolgáltatások ezek, és az összeg legtöbbször kicsi, inkább szimbolikus. Aki a pénzt kapja, nem rendelkezik döntési joggal a munkahelyén, hanem egyszerű szolgáltató. • Egész más az, amikor egy állami alkalmazottnak adsz pénzt. Ezt az alkalmazottat te már megfizetted, az adók és illetékek révén. Ennek a személynek van egy alapfizetése, amelyet azért kap, hogy ellássa a feladatait, vagy elvégezze a szolgáltatásokat. Minden összeg, amit az állami alkalmazottnak nyújt az, akinek szüksége van a szolgáltatásaira, akár a szolgáltatás előtt, akár utána adja, törvénytelen, és CSÚSZÓPÉNZNEK minősül: a polgármesteri hivatal alkalmazottjának, hogy hamarabb intézze el a kérésedet, a törvényszéken dolgozó levéltárosnak, hogy keresse meg a dossziédat, az iskolaigazgatónak, hogy a gyereked egy bizonyos osztályfőnökhöz kerüljön, az orvosnak, hogy ágyat biztosítson neked és befektessen, a nővérnek, hogy megfelelően ápoljon, a rendőrnek, hogy ne büntessen meg, a bírónak, hogy kedvező ítéletet szabjon ki, a kórházi őrnek, hogy beengedjen beteget látogatni a programon kívül is, a miniszternek, hogy alkalmazzon a csapatába, a polgármesternek, hogy a te céged nyerhessen közbeszerzési licitet. Ugyanaz a helyzet abban az esetben is, ha fizetős szolgáltatást veszel igénybe, amelyről előzetesen nyugtát kapsz: attól a pillanattól kezdve, hogy törvényesen kifizetted azt a bizonyos szolgáltatást, minden más összeg, amit adsz, törvénytelen, és korrupciós cselekménynek minősül. Például, ha egy úgy döntesz, hogy egy magánkórházban műtteted meg magad, és kifizetted a szolgáltatás árát, minden más összeg, amit az orvosnak, altatóorvosnak, nővéreknek adsz, korrupció. Következésképpen, természetes, hogy a miniszterelnök nem látja a korrupciót, ott, ahol az megnyilvánul. Elméleti síkon a Büntetőtörvénykönyv és a 78/2000. sz. törvény értelmében a korrupció több megnyilvánulása büntetendő, a büntetőjogi politikát pedig – minő irónia! – éppen a miniszterelnök által vezetett román kormány kellene végrehajtsa, az igazságügyminiszter által. A gyakorlatban azonban a korrupciót jól tükrözik a romániai bíróságokon és ügyészségeken vizsgált dossziék ezrei, és konkrétan megmutatkozik az ország börtöneiben büntetésüket töltő korrupt személyek nagy számában. A percepció síkján, az országos- és nemzetközi közvéleménykutatások tükrében ez a jelenség minden állami hivatalt és hatóságot érint. Ha mindez nem korrupció, hanem a kultúra megnyilvánulása, akkor nem a törvény emberei vagyunk, hanem olyan személyek, akiknek tetszik ez a fajta kultúra. De gustibus...